.jpg)
PLAYGROUND/
JÁTSZÓTÉR
gyerekkorról-
gyerekeknek
Rostás
Bea Piros és Magdalena Miocinovic Andric
magyar
és szerb szobrászművészek
rajzainak
kiállítása
2015. január 2-án 17 órakor
Megnyitja:
H. Szilasi Ágota művészettörténész
Közreműködik:
Czövek Zsuzsanna táncművész
A kiállítás megtekinthető 2015. január 2-16-ig a
Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban(Eger,Kossuth
L.út 16.)
Rostás Bea Piros és
Magdalena Miocinovic Andric
szobrásznők rajzainak kiállítása
A
két szobrásznő 2004-ben találkozott először Szlovéniában, Sezanaban, ahol Piros
először vett részt Nemzetközi Kőszobrász Szimpóziumon. Egy év múlva újra együtt
faragtak, Izolán. Barátságuk immár 10 éves, végigkövették egymás sorsát,
munkáját.
Magdaléna 3 gyermek
édesanyja, első gyermeke pár hónaposan elhunyt. A tragédiáról könyvet írt, így
próbálta feldolgozni, jelenleg sajnos egyik szerb kiadó sem vállalta kiadását.
Később a három gyermek
mellett kevés ideje maradt szobrászkodásra, így a gyerekeivel egyidőben Ő maga
is rajzol, elsősorban nekik. Rajzaiban megjelenik a szobrásznő formavilága.
Szobrai koncepciója, a szerb ciril betűkből női és férfi figurák és
kapcsolatainak ábrázolása. Elsősorban fával és fémmel, bronzzal dolgozik, de
több alkotása készült kőből, agyagból is. Rajzait ugyanolyan aprólékos, precíz
munkával dolgozza ki, mint szobrait. A kiállításon a rajzok nyomatát láthatjuk,
kicsit nagyobb méretben, mint az eredeti grafikák. Színhasználata választékos,
formakövető, általuk a rajz a gyermekekhez közelebb kerülhet.
A témát így Magdaléna
rajzai adták, így lett az JÁTSZÓTÉR. Ez Piroshoz is közel állt, hiszen számtalan
szobra készült gyerekek által megmászhatónak, átbújhatónak, ill. játszótéren
lett elhelyezve több szobra is, Törökországban, Romániában, ide sorolhatjuk
talán az Egerbe készült Generációk szobrát is, mely elsősorban gyerekekről
gyerekeknek, több generációnak készült.
Piros rajzaiban saját
gyermekkorát dolgozta fel. Meglepetésként törtek elő a drámai emlékek is,
egy-egy momentum, esemény, mely meghatározó volt későbbi művészetére is, a
drámaiság sokszor humorral és iróniával játékosan jelenik meg. Így elsősorban
édesapja jelenléte és hiánya, a férfi aki van-nincs-de kísér, édesanyja óvó,
védő szerepe- követhető a rajzokon. A gyerek aki megteremti saját világát, és
felnőttként is játékként éli meg és alakítja sorsát a világban, térben, a
Játszótéren.
