JANUARY- FEBRUARY
EGYPT, ASWAN International Sculpture Granite Symposium
from 2nd January- 20th February 2010.
Photos of the symposium:
http://www.rostasbeapiros.com/en/egypt_aswan_work.html
http://www.rostasbeapiros.com/en/life_in_aswan.html
APRIL
Exhibition of drawings with Margó Korponay painter
in the Senator-House, in Eger, Hungary
OSTRAKA INTERNATIONAL STONE SCULPTURE SYMPOSIUM
EGYPT/ SHARM EISHEIKH
from 15th June-30 June 2010
BE CAREFUL dear artists with the PAYMENT!!!
http://www.rostasbeapiros.com/en/egypt_sharm_el_shei.html
http://www.rostasbeapiros.com/en/life_in_sharm_el_she.html
JULY
Natural Art Platform/ 1st GreenArt International Sculpture Symposium
1st-22nd July Turkey, Ordu
http://www.rostasbeapiros.com/en/turkey_ordu_work.html
http://www.rostasbeapiros.com/en/life_in_ordu.html
Birth of FAKLAVA Perron:
http://www.faklava.blogspot.com
JULY-AUGUST
Romania, Caransebes, 1st International Stone Sculpture Symposium
15 August- 15 September 2010
- photos on web coming soon -
SEPTEMBER- OCTOBER
Italy, Castelraimondo, 6th International Sculpture Symposium
26 September- 17th October 2010
- photos on web coming soon -
NOVEMBER
Heves Megyei Príma Díj- Award
Photos of the ceremony:
http://www.heol.hu/galeria/45822
http://beatarostas.blogspot.com
My film to introduce myself:
http://www.youtube.com/watch?v=WRsRnaSu3po&feature=player_embedded
I'm working on my new cathalog with Moongoose Creatives, printed by: Varga Nyomda...
Illustrations for a book with Arabic and Sirian novelles of the 10th century, translated by: Sós Tamás...
soon you will see :)
Átadták a megyei Príma díjakatA Gajdos népzenekar, Bukta Imre festő- szobrászművész, performer és a recski Mátrai Visszhangok vegyeskar kapta idén a Príma díjat Heves megyében. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által alapított elismerés átadóünnepségén, gálaműsorral köszöntötték a jelölteket tegnap este, az Agria Parkban.
Demján Sándorné, Takács Ildikó, Bodnár Pál és Habis László
Takács Ildikó, a Príma Primissima Alapítvány Kuratóriumának tagja gratulál
Heves megyében ötödik alkalommal rendezték meg a Príma díj átadó ünnepséget, a megyében működő művészeti csoportok részvételével. A rendezvénynek ezúttal az Agria Mozi adott otthont.
A magántőkéből alapított, minden évben odaítélt díjat a sport, a kultúra, a művészet és a tudomány terén kiemelkedőt alkotó Heves megyeiek kaphatják meg. A jelölteket a kuratórium tagjai választják ki. Az idei jelöltek munkásságát is kisfilmmel mutatták be a díjátadó gálaműsor keretében, amelyen fellépett a Mátrai Visszhangok vegyeskar, a Novaji asszonykórus, a Gajdos zenekar és a Hatvani Grassalkovich Énekegyüttes.
Bodnár Pál, a VOSZ megyei elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Príma díj, mint társadalmi esemény, több mint egymillió embert mozgatott meg. A díj a nehéz gazdasági időkben is helytálló vállalkozók révén működik.
A díjkiosztó ünnepségen átadták az Év Vállalkozója elismerést, amelyben Bukta András, fémipari vállalkozó, Kenyeres Zoltán kereskedő, Kovács Károly, építőanyag kereskedő, Molnár Zsolt épüetgépész, Zsirai László pályázatíró, Frenyó Csaba építési vállalkozó részesült.
Az idei jelöltek Barta Dóra táncművész, Bukta Imre festő- szobrászművész, performer, Dr. Csank István jogász, , az Egri Kulturális és Művészeti Központ, Dr. Fűköh Levente múzeumigazgató, a Gajdos népzenei együttes, a Hatvani Grassalkovich Énekegyüttes, Kováts Krisztina zenetanár, a Mátrai Visszhangok vegyeskar, Rostás Bea szobrászművész, Szepesi György zenetanár, a Szihalmi Fúvós és Majorette Kulturális Egyesület voltak, akikre a közönségnek is lehetett szavazni.
Az elismerést a Gajdos népzenei együttes, Bukta Imre és a Mátrai Visszhangok vegyeskar vehette át, közönségdíjas Kováts Krisztina zenetanár lett.
Névjegycsere Varga Ottóval, a Heves Megyei Hírlap főszerkesztő- igazgatójával, és Szőke Istvánnal, az Agria Park igazgatójával
http://www.heol.hu/galeria/45822
(forrás: http://www.galgabor.hu, http://www.egriszin.hu/, www.heol.hu)
Idén is kiosztják a megyei Príma díjakat, amelyeket a sport, kultúra, a művészet, illetve a tudomány terén kiemelkedőt alkotó Heves megyeiek kaphatnak meg a díjat alapító Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségétől (VOSZ).
Barta Dóra táncművész,
Bukta Imre festő- szobrászművész, performer
Dr. Csank István jogász,
Egri Kulturális és Művészeti Központ,
Dr. Fűköh Levente múzeumigazgató,
Gajdos népzenei együttes,
Hatvani Grassalkovich Énekegyüttes
Kováts Krisztina zenetanár,
Mátrai Visszhangok vegyeskar,
Rostás Bea szobrászművész,
Szepesi György zenetanár,
Szihalmi Fúvós és Majorette Kulturális Egyesület.
A jelöltekről a Heves Megyei Hírlap csütörtöki számában olvashatnak bővebben. A lapban közölt összeállítás egyúttal szavazólapként is szolgál, amit november 26-ig lehet zárt borítékban eljuttatni a VOSZ címére (Eger, Bem u. 2.)
A díjakat november 27-én adják át.
http://heol.hu/heves/kozelet/elsok-a-legjobbak-kozott-megyei-prima-jeloltek-344559
Watch pictures of symposiums in Aswan, Sharm El Sheik, Ordu:
Egypt, International Granite sculpture Symposium in Aswan, 2010 January-February :
http://www.rostasbeapiros.com/
http://www.rostasbeapiros.com/
Egypt, International Sculpture Symposium in Sharm El Sheik, 2010 June:
http://www.rostasbeapiros.com/
http://www.rostasbeapiros.com/
Turkey, International Sculpture Symposium in Ordu, 2010 July:
http://www.rostasbeapiros.com/
http://www.rostasbeapiros.com/
Vándormadár
Rostás Bea tökéletes ösztönei
Belső térképe hibátlan, hiszen a természet teremtő ereje munkál benne. Eltéríteni nem hagyja magát, nem lehet becsapni, szinte soha nem téved (el), amikor keresni kezdi a helyet, ahol néhány hétre, egy hónapra letelepedhet, fészket rakhat, az alkotás lázas állapotába kerülhet, hogy világra hozzon valamit, amit addig csak álmaiban, gondolataiban, finom firkáiban, tenyérnyi plasztikáiban, modelljeiben érlelgethetett.
Tonnás szobraival telehinti a világot, lassan nem is akad földrész, ahol nem található munkája. Művésztelepről, művésztelepre vándorol faragható anyag után, mint a középkori mesterek, s így válnak jelentős gyűjtemények építőköveivé szobrai. Kényszer ez, a hiány kényszere, mert műteremre, állandó műhelyre esélye sincsen, nélkülözhetetlen kéz közeli eszközeit apránként maga gyűjtögeti, ahogy tapasztalatait is.
Rostás Beát, színjátszó Pirosként is kizárólag egyedülálló tehetsége tartja életben. Elsősorban az a nélkülözhetetlen adottsága, hogy nyelveket beszél, szakmai elképzeléseit mindenki számára érthető és meggyőző módon, használható forgatókönyvként formába tudja önteni, miközben impulzív személyisége, minden tartózkodást feloldó nyíltsága, érzelmi telítettsége által - önfeladás nélkül - bármely kultúra képviselőjével pillanatok alatt kapcsolatot képes teremteni, érzékeny lelki antennáival minden közösség belső viszonyait föl tudja térképezni, mégpedig egyetlen cél érdekében, hogy szobrát a lehető legelfogadhatóbb körülmények között létrehozhassa.
A monumentalitás az ő fegyelmező ereje, ezért belebújik a kőbe, fúrja, faragja, tömböket reccsent le róla, ablakokat vág rajta, formákat bont ki belőle, hajlatokat, hullámzó felszínt gyűr, máshol élre csiszolja a sarkokat, mindent feloldó felületeket simít, hogy aztán a végén akár finom rajzolatokkal borítsa a felszínt. Mindegy hogy puha homok, vagy mészkő, kemény márvány, gránit vagy tömör bazalt, az anyagkezelésben csak gyarapodik, soha nem apad formakincse, miközben egyszer sem vész el a részletekben, mindig összefogottan, nagy egészben gondolkodik.
Tömbökben, plasztikai tőmondatokban beszél, ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy figuratív, vagy nonfiguratív elgondolást választ. Az eredendő absztrakció a szobor, a feladat megfogalmazásakor megtörténik, nála akkor sem képzelhető el utólagos történetmesélés, égig érő elméletgyártás, az ötlet verbális úton történő habosítása, ha azt a megrendelő, vagy az alkotást magyarázó, értelmező művészettörténész elvárná. Ez az intellektuális kalandorságtól való tartózkodás, valamint az anyaghoz való kellő alázattal történő közelítés a legerőteljesebb egységteremtő erő munkáiban.
Nem is ő, hanem a vállalás formálja alakjait, figuráit, tömbjeit, hiszen az egyetemesség lehet az egyetlen szempont, amivel a világon elhagyott munkáit ott, a születés helyszínén meggyőző erejűvé és elfogadottá tudja tenni, s amellyel e nemzetközi hálózat helyszíneit váltogatva személyiségének fedezetével összetartja életművét. Úgy tud világpolgárként érvényesen magyar művész maradni, ha fenntartás nélkül önmagát nyújtja munkáiban.
Szobrászatának legközelebbi rokonai a dolmenek és menhirek állítói, a húsvét szigetek moai fejeinek faragói, kiknek tiszta szándékai éppen gesztusaik egyszerűségétől, és a funkció összetettségétől váltak titokzatossá, esetenként megfejthetetlenné. Nem kell hát minden áron száraz racionális szempontok szerint közelítenünk Rostás Bea elképzeléseihez, hiszen amit csinál annak drámai erejét nemcsak a forma, de az ahhoz köthető, az anyagban rejlő és onnan kibontott költészet termékenyíti meg.
Rostás Bea jeleket hagy úton, útfélen. Olyan szobrokat, amikhez érdemes az óránkat hozzáigazítanunk, mert nem a helyi, de a csillagászati időt mutatják. Vagy a csillagközit, az időtlen, örök időt.
(Antall István - Budapest, 2010. október 26.)
__________________________________________________________
She has scattered her heavy statues all around the world. Soon there will be no continent, where you cannot see her work. She wanders from artist-colony to colony in search of material to be carved, just as the master of the Medieval Times did. And, thus her sculptures become the building blocks of important collections. This is a constraint, a must created by a need. The very need of having her own studio, which she has absolutely no chance of having. She gathered her essential tools slowly, one-by-one by herself, along side her experiences.
Beata Rostás, just as the actress Piros is kept alive by her unique talents, first of all her indispensable gift for languages. She can convincingly place her professional ideas into a useful screen-play for everyone to understand while with the help of her impulsive personality, her openness and her emotional fullness -without loosing any part of herself- can create a connection with anyone from any given culture. She is capable of mapping the inner-relation of every community with her sensitive spiritual antennas, namely for the soul goal, of creating her sculptures in the most acceptable environment and circumstances.
Monumentality is her disciplinary power, this is why she slips into the stone, drills it, carves it, cracks chunks off of it, opens windows in it, unfolds forms from it. On one side she creates wavy superficies, on other buffers sharp corners, she smooths all the surfaces, to eventually be cover with fine detailed drawings. It makes no difference whether soft sand or limestone, hard marble, granite or solid basalt she continually augments the handled materials, the abundance of used forms are visible and still she manages to always think of her work as a whole unit and never gets lost in the details.
She speaks in chunks in plastic sentences, therefore it does not matter if the she chooses a figurative or non-figurative design. The inherent abstract is the statue, which is defined when the project itself is. Even if the customer or the art historian explaining or introducing the piece of art would expect any form of post-story telling, sublime theory-fabrication for her it is unacceptable to allow any verbal expansion of her are, since it speaks for itself. Her forbearance of becoming an intellectual adventuress about her work and the humble approach she makes towards the material are the most unifying strength behind her art.
Not she herself thus her pledge forms the shapes, figures and blocks, since universality is the only aspect that can make her works powerfully convincing and accepted at their place of creation wherever in the world that may be, and also serves as the coherence of her works with the collateral of her personality as the sites of the international net vary. The only way she can effectively remain a Hungarian artist as a cosmopolitan if she is implicitly presents herself in her works.
The closest ancestors of her sculptures are the creators of the menhirs and dolmen, the carvers of the moai of the Easter Island, whose clear notion became mysterious sometimes even unsolvable due to their simple gestures and complex functions. This is why we by all means must not approach the ideas of Beata Rostás with dry rationalism, since the dramatic strength of her work not only comes from the form it is presented in, but also in the attachable poetry, embedded within and also extracted from the material itself.
Beata Rostás leaves signs everywhere. She creates statues that are worth adjusting clocks and watches to, since they show not the local but sidereal time. Or better to say the interstellar, the eternal time.
( István Antall – Budapest, October 26, 2010)
