http://www.heol.hu/heves/kultura/lea-istenno-piros-palastban-416024
Rostás Bea azt szeretné, ha a Magyarországot körülvevő országok mindegyikében állna alkotása. E cél felé pedig jó úton halad, már alig van olyan szomszédunk, ahol ne csodálhatnának meg egy-egy Rostás Bea-szobrot. Mint mondja, jelenleg azt az életmódot folytatja, amit szimpózium-szobrászkodásnak neveznek. Vagyis olyan művésztelepekre jár, ahol követ és lehetőséget is kap arra, hogy elképzeléseit megfaraghassa. A fejében kavargó formákon, gondolatokon túl egy fiatal nőhöz kevéssé illő tárgy az állandó útitársa, mégpedig a flex, aminek segítségével rákényszeríti akaratát akár a legkeményebb kőre is, hogy életet adjon a holt anyagnak. Mint mondja, nem a két végén égeti a gyertyát. Az ő gyertyájának legalább hét ága van. A szobrászkodáson kívül rajzol, illusztrál, készül a doktori iskolára, de énekel is. Mindezt úgy, hogy alig van itthon, sőt, mint bevallja: „Két hónap után már zsibog a seggem!”
A megszokástól eltérően legutóbb nem szimpozionon járt, hanem egy temesvári műgyűjtő hívta meg, hogy ott faragja meg legújabb alkotását. A Jecza Péter özvegye, Sorina Jecza által 
vezetett galéria szoborparkjában született meg az az újabb mű, mely végül a Zeita Lea, vagyis a Lea Istennő nevet kapta a keresztségben. De – ahogyan az Rostás Bea életében már megszokott – ez sem véletlen. Éppen a szobor elkészültének napján jött világra Bea bátyja, Péter kislánya, akit Leának hívnak. A két születés így vált eggyé, s eldöntetett, hogy azt a széles csípejű alkotást, mely egyfajta termékenységi szimbólum, nem nevezhetik másként, mint Leának.
Anya találkozása az istennővel
– Édesanyám először jöhetett el egy szobrom avatására – meséli Rostás Bea –, sőt először látta „élőben” köztéri munkámat. Bár ő érti csak igazán, mit is csinálok, mindig feltétel nélkül támogatott, mégis most tapasztalta meg először, hogy valójában milyen kemény világban kell megállnom a lábamon. A férfi kőszobrászok nem szívesen ismerik el, hogy egy fiatal nő is képes megbirkózni az anyaggal. Ahol lehet, belém kötnek, de nem hagyom magam, és végül úgyis győzök! A tehetség ugyanis nem csak ajándék, de átok is. Ha azonban nem bontakoztatod ki, az bűn!
Lea istennő azonban nemcsak arról nevezetes, hogy – mint igazi, ősi asszonynak – széles és gömbölyű a csípeje, melyet emberalakok öveznek, hanem arról is, hogy a feje egy házat formáz. Házat, vagy még inkább műtermet. Beának ugyanis vágya, hogy ne ezt a „cigány életet” élje, ne kelljen mindig utaznia akár a világ túlsó végére is, egy szép kő vagy lehetőség után, hanem itthon, Egerben valósíthassa meg álmait. Évek óta próbálkozik azzal, hogy sikerüljön itt olyan otthonra lelni, ahol valóban kiélheti alkotni vágyását.
No comments:
Post a Comment