http://artportal.hu/aktualis/hirek/geller_judit_az_utazo_szobrasz_rostas_bea_piros
Gellér Judit:
Az utazó szobrász – Rostás Bea Piros
Hosszú utazásra kellene indulnia annak, aki szeretné Rostás Bea Piros minden eddigi munkáját megtekinteni, hiszen ha valaki az Egyesült Arab Emirátusokban, Kínában, Litvániában, Görögországban, Olaszországban, Romániában, Egyiptomban, Oroszországban, Németországban, Törökországban, a Cseh Köztársaságban vagy Szlovéniában jár elképzelhető, hogy találkozni fog Rostás egyik monumentális köztéri szobrával.
Egerben végeztem a középiskolai tanulmányaimat is, az Angolkisasszonyok 8 osztályos Leánygimnáziumában, viszont egy évet Budapesten a Thébában töltöttem, hogy kitegyem magam a kísértésnek: a szobrászat teljesen magába húz vagy a színészet kicsalogat onnan. A manualitás, az anyag iránti igényem erősebb volt, tehát a szobrászat győzött, a színészi hajlamaimat pedig a színpadon élem ki, énekesként. Azt, hogy szobrász leszek, már 15 évesen eldöntöttem. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomáztam, Bencsik István osztályában, amit később Colin Foster, majd Palotás József vett át. Fontos volt számomra a Nagy Márta által vezetett kerámia és a Rétfalvi mester bronz ismereteibe bevezető kurzusa is. Ez az összetettség, az anyagok kombinációja mindig jellemző volt munkáimra, a sok mester mind nyomot hagyott bennem, de alapvetően mégis a Bencsik-elvek befolyásolták eddigi pályámat.
Márványból, gránitból faragod monumentális szobraidat. Mindig vonzódtál a nagy méretekhez?
Nem feltétlenül a méret a kihívás, hiszen egy egészen apró szobor is lehet monumentális. Egész egyszerűen annyira „tömény” az energiám, és a belőlem kitörni vágyó gondolatok, hogy ha nem kapok méretesebb követ, szétrobbanok a gondolatoktól. Ezért nem szeretek „hamburger-követ” faragni. Ez lehet, hogy idővel majd változik, de egyelőre úgy látom, hogy egyre jobban összpontosítódik, letisztul és erősödik ez az „energiatömeg” bennem. Így nemhogy elfáradok, hanem tudatosabban látok hozzá minden munkához.
Nagyon fontos az utazás. Az ember világképe kiteljesedik. Nyitni kell más népek, kultúrák, szemléletek, vallások felé, alkalmazkodni és elfogadni a tanításukat, ami által egy lehetsz közülük, és könnyebben befogadnak. Ha megismered a kultúrájukat, megtanulod a nyelvüket, szokásaikat, olyan impulzusok érhetnek, amik feltöltenek, megvilágosítanak. Így láthattam én a núbiaiakat törzsi táncot lejteni, így tudtam meg, hogy mi a különbség a zöldborsó és zöldborsó jégkrém között Kínában, és hogy a PMUA papucs ugyanúgy jól funkcionál, mint a PUMA… Ezekről, és sok más élményemről válogattam össze fotókat. A kiállításon nemcsak forma, színvilág, téma vagy asszociációs játék szerint állítom párba a képeket, hanem a Kelet és a Nyugat világát, és a világ vallásait is egy körbe fogom. Ezek az élmények nyilván erős hatást gyakorolnak a munkáimra, befolyásolják a szobor kimenetelét, inspirálnak, mint a helyi nemzeti ízek, a gasztronómia, a színek, az illatok.
Úgy tűnik, otthon érzed magad a világban, hogy-hogy mégis mindig visszatérsz Magyarországra?
Ez a bázis. Ide húzódok vissza megpihenni, lenyugodni. Az egri „barlangban” folytatódnak az események az álmaimban, és születnek meg a formák, makettek a téli időszakban. Hiába a sokszínűség, izgalmak iránti vágy, nagyon fontos, hogy legyenek dolgok, amik nem változnak. A biztos emberek az életemben, az édesanyám, a bátyám és a zenekarom mindig hazavárnak, hogy bozseváljunk egy jót végre. No meg a barátok és ismerős arcok azok, akik egyben a mércét is jelentik, hogy haladtam-e, fejlődtem-e. Ők azok, akik tükröt állítanak elém. Ha már hosszú ideig vagyok távol, hiányoznak a tölgyfák, a nyárfák, a hideg, hogy fázzon az orrom és igyunk egy jó hazai pálinkát egy füstös kocsmában…
Nem tudok egy dologra koncentrálni. Összetett egyéniség vagyok. Nekem nem esik nehezemre énekelni faragás után vagy fotózni utazás közben. Annyi élmény ér, hogy muszáj valahogyan rögzítenem, és szeretem ezek egy részét megosztani másokkal is, akik jóval „ingerszegényebb” életet élnek. Viszont a tévhittel ellentétben nagyon sok adminisztrációval jár a munkám, ha én nem dokumentálnám ezeket az anyagokat, más könnyen elveszne bennem.
Mik a terveid közel- és hosszútávon?
Szeretném tovább folytatni az utazó szobrász létet, mert úgy érzem, hogy még csak most kezd csúcspontra érni ez a vágyam, annyi mindent nem láttam még, kíváncsi vagyok, és tele vagyok képekkel, formákkal, tervekkel. Faragni, utazni vágyom, minden halad a maga útján, én pedig állok elébe.
No comments:
Post a Comment