Gábor Gál photographer opening the ceremony
My main sponsor of my cathalogs: Moongoose Creatives Bt
Special thanks for them!
Thanks for the pictures to: http://fotoszanto.blogspot.com/Gál Gábor fotóriporter megnyitó szövege:
Kedves Egybegyűltek!
Köszönöm Bea nevében is, hogy eljöttek/eljöttetek erre a fotókiállításra és megnézitek a képeket. Számomra öröm és megtiszteltetés, hogy Bea engem kért meg arra, hogy elmondjam, tetszenek a fotói.
Miért gondolta ő, hogy nekem ezek a képek tetszeni fognak?
Hát csak azért, mert a valóság ábrázolásának módjában és a megörökítendő dolgok kiválasztásában nagyon egy húron pendülünk, mondhatnám egyszerűen, hogy én sem csináltam volna másképp.
Keresem a magyarázatát, hogy miért kezd el valaki fotózni? A válasz egyszerű: az eszköz, ami a képek létrehozását segíti, túlnőtt az emberen, az elkészült kép nem emberi termék, hanem a gép alkotta meg. Ebben a helyzetben a fotós szerepe az állvánnyal egyenértékű. Az automatizált tenyérnyi masina üzenete számunkra: csak tarts meg engem és én gondolkodom helyetted. És az ember szereti, ha kevés erőfeszítéssel látványos eredmény születik. Hozzáteszem még: az emberek 90 százaléka nem olvas képet, nem értelmezi a látottakat, így nem is tud létrehozni olyan felvételeket, amelyeket olvasni szükséges és érdemes. Itt a kör bezárul. Hihetetlenül sok, több milliónyi fénykép készül el a világban naponta, értelem és következmény, szándék és hatás nélkül, fölöslegesen.
Nem így van ez hál' istennek Rostás Bea esetében.
Hallották, hallottátok már kisgyerektől, hogy ANYAAA! vagy APPPAAAA! vegyél nekem szobrászkészletet? Követ kérek karácsonyra, kalapácsot és vésőt szülinapomra, agyagot a névnapomra... stb. stb. Nemigen hallhattátok.
Rostás Bea, aki a világ távoli pontjain hatalmas kőtömbökből nehéz fizikai munkával állít elő 3 dimenziós képeket, nem tudja a zsebébe tenni a monstrumot, hogy idehaza is megmutassa: - Lássátok, erre vagyok képes! Mert fizikai képtelenség egyrészről, másrészt pedig, ami elkészült, abból egy példány létezik, amit oda köt a sorsa.
A mai megosztásra épülő hálózatos világban ez tök korszerűtlen.
Másfelől azonban irigylem Beát, több okból is. És hadd közelítsek most a témához tíz deka parízer és két kifli szintjén.
Így, hogy nem tudja magát a művet közzétenni, csupán silány kétdimenziós másolatát, az alkotás lophatatlan, mozdíthatatlan, nem nyerészkednek rajta pitiáner emberek. Nem igazán tudom elképzelni, hogy valaki a gyors haszon reményében nekiáll egy több mázsás sziklának egy húszkilós flexszel, hogy létrehozza egy Kínában dekkoló Rostás-madonna másolatát.
Más okból is irígylésre méltó Rostás Bea. Míg életem fele a fotóim archiválásával és válogatásával, rendszerezésével, a másolatok másolatainak küldözgetésével, eladásával, adminisztrálásával telik, addig számára az alkotás folyamata az utolsó kőporfelhő elillanása után véget ér. A mű elszakad tőle, ő elengedi és jöhet az újabb kavics. Amíg én az archívum mocsarában kapálózom, ő már a vésőjét köszörüli.
Ezen kívül még talán azért is jó Rostás Beának lenni, mert ha elmegy mondjuk Törökországba csépelni a márványt, nem talál ott egy műkedvelőt ugyanolyan értékes tömbbel, de az övénél sokkal különb, gyémántfejű vésőkészlettel felszerelve. És feltehetőleg nem mondják neki: Bocs, hogy idefáradt kisasszony, faragjon csak nyugodtan, de nem kérjük, mert Hassan Üzgür Aziz kifaragja olcsóbban, és nekünk az is éppen jó lesz, vagy hogy az ügyvezető úr unokaöccse a múlt héten kapott egy flexet ajándékba, és olyan ügyesen vagdos vele, majd kiszobrászkodik nekünk ide valamit, és egyébként meg a nagybátyja is ragaszkodik ehhez a megoldáshoz.
Nem, Rostás Beával ilyenek nem fordulnak elő, mert egyfelől jól választott hivatást - jó nehezet választott, másfelől Rostás Bea utánozhatatlan.
Bea fotózik is, meg énekel is.
Ezzel nem árultam el nagy titkot, minthogy azzal sem, hogy ha ezekből akarna megélni, az ugyanúgy sikerülne neki. A tehetség univerzális adomány, a világ befogadásának és a többi ember számára való közvetítésének egyedi képessége, ami mindegy, milyen eszközzel történik. Az a fontos, aki az eszközzel bánik. Minden gyakorlás és kemény munka eredménye.
Rostás Bea, a mi vándormadarunk, internetes blogján idézőjelbe teszi "munkásságát". (Antall István méltatja, olvassuk el.) Bea egy nagyszerű, de végtelenül szerény ember, aki szégyelli kimondani, hogy csodálatos tehetség (ez így is van jól), míg ha mások említik a jelenlétében, akkor jól belepirul.
Így lesz Rostás Bea - Piros.
És még akkor lesz Piros, ha belehevül az éppen aktuális munkájába. Ismerem ezt az érzést: a külvilág megszűnik létezni, az idő cseppfolyós lesz, mint Salvador Dalí képein. Amikor Bea visszatér ebből a szent állapotból, ott marad nekünk erős kezeinek nyoma, egy hatalmas tömb, amiből épp annyit pattintott, faragott és csiszolt le, amennyi felesleges volt rajta.
Kedvenceim ezek közül az embernyi méretű 2004-es Connections, ami Pécsett áll, és a jóval termetesebb, 2010-es Impressions, ami Egyiptomban, az Aswan-i Open Air Museumban van kiállítva.
Ezekből a szeretettől és szenvedélytől sugárzó, letisztult gondolatokat őrző kövekből az emberiség örök emlékezete sejlik fel, a Húsvét szigetek komor, messzibe révedő, várakozó arcai figyelnek, Buddha mosolya, a Földanya gondoskodása vagy a termékenységszobrok kabalisztikus ereje köszön vissza. Olyanok ezek, mint a kikötők világítótornyai, kellenek nekünk az eligazodáshoz, jelentősek, fontosak, kis templomok. Bea zegzugos, óriási lelkének piciny darabkái, amelyek szétszóródtak a világban.
FOTÓK!
Röviden annyit tudok mondani. JÓK.
Ha fotóriporter lett volna, most - ilyen zsengék láttán azt mondom - nagyon tartanának tőle a pályatársak.
Képeiben is igényes. Ezek nem béna képeslapok, nem huszonötféle érzelgős naplemente, fölösleges épületfotó, tájképeknek nyoma sincs. Rostás Bea ugyanis utazó fotósként, pihenésképpen is szobrász módjára alkot, modelleket keres és talál, formákat mutat meg, ikonokat készít, jeleket hagy nekünk. Nem untat. Mert Bea érdekes és érdeklődő, minden lébe kanál, igazi rosszcsont. Nagyon jó humorérzéke van. Könnyedén, két kacagás között avat be minket roppant súlyú dolgokba. Talán ezért lesz majd szerencsés, aki tanulhat tőle.
Ezt látom a képein.
És amit még el szeretnék mondani róla, hogy ő egy nagyon jó ember, egy folyton vibráló, izgalmas nő, ha rosszkedved van, kapásból átírja, mert sugározza az élet szeretetét.
Ha mondjuk a Vaterán vennék tőle egy használt, de jó állapotú képzőművészeti alkotást, akkor tuti, hogy azt írnám a visszajelzésbe, hogy korrekt, megbízható partner, nyugodtan kössenek vele üzletet, mert amit kaptam tőle, az mindenben megfelelt a leírtaknak, sőt a valóságban még szebb volt, mint a fotókon, s az a tény, hogy birtokolhatom a tárgyat, megtapinthatom, a közelében lehetek vagy rápillanthatok, nagyon boldoggá tesz.
JÓ SZÍVVEL AJÁNLOM, POZITÍV!
Ha mondjuk a "szülőváros" nevű felhasználó is érdeklődne a "rostás" nevű eladó adatlapján, akkor számára is üzenem: nyugodtan kössön vele üzletet, mert többet fog tőle kapni, mint remélné.
Sőt, már most is többet kapott, mint amit megérdemelt volna.
***
Köszönöm, hogy meghallgattak.
No comments:
Post a Comment